Farkas szemmel a világ...az amerikai focit megismerni, kipróbálni, megszeretni!

Legutóbbi, őszi TryOut-unkon csatlakoztál hozzánk. Hol hallottál az eseményről és miért döntöttél az amerikai foci mellett?

2010-ben Amerikában dolgoztam pár hónapot. Magával ragadott az egész „yankee” légkör hangulata, azon belül az amerikai foci körülötti őrület. Ez lappangott bennem egészen tavaly őszig, amikor is egy jó barátommal elhatároztuk, hogy elkezdünk focizni. Nem tudtuk hány csapat van az országban, és azok milyen szinten űzik ezt a sportot, ezért elkezdtünk keresgélni és érdeklődni. Végül a Wolves honlapján láttuk az októberi Tryout-ot, ami pont kapóra is jött.

Bő negyed év után mik a benyomásaid? Azt kaptad, amire számítottál?

Igyekeztünk minél több edzésre lejárni, hogy az alapvető mozgáskultúrát, ami ehhez a sporthoz kell, a lehető leghamarabb elsajátítsuk. Kezdőként nagy akadályt jelentett leküzdeni az érzést, hogy iszonyatosan nagy nyomik vagyunk, hiszen alapvető egyszerűnek tűnő gyakorlatok is igazán nagy mentális és fizikai megpróbáltatást jelentettek. Ilyenek például a létra gyakorlatok, vagy akár csak az, hogy futás közben hogyan használjuk a kezünket.

Amikor belevágtam a sportba, nem voltak nagy elvárásaim. Szerettem volna jobb állóképességet és fizikai kondíciót elérni úgy, hogy közben olyan dolgot csinálok, ami tetszik és szórakoztat. Meglepetésemre sokkal többet kaptam eddig a Wolves-tól, mint az amcsi foci szépségeit. A játékosok és az edzők bámulatos módon „többnyire” iszonyatosan jófejek, a csapatszellem mindent átjár, ami a sporttal vagy az emberekkel kapcsolatos. A Facebook csoport pörög számos extra programot és bulit indukálva ezáltal. Oh igen, és ez az egyetlen olyan csapat Magyarországon, ahol csajok is játszanak!

Jelenleg dolgozol és mellette jársz edzésekre. Mennyire könnyű összeegyeztetni a munkát a sporttal?

Na igen ez gyakran okozott kellemetlen szituációkba. Minőségirányítási és folyamatmérnök vagyok, a munkaidőm többnyire kötetlen, de gyakoriak az üzemzavarok, vagy váratlan helyzetek, amelyekkel nem lehet tervezni és túlórát, vagy extra szívást jelentenek. Le kell hogy kopogjam, eddig csak egyszer kellett munka miatt edzést kihagynom, de azért nem egyszerű a dolog. Azonban ez csekély áldozat azért, amit a csapat és az edzések adnak.

Amikor valaki újoncként a csapathoz kerül, az edzők mindig megadják neki a lehetőséget, hogy posztot válasszon. Természetesen ez nincs kőbe vésve, lehetőség van a váltásra, illetve, ha az edzők úgy ítélik meg, tanácsolhatnak másikat is a meglévő helyett. Te megtaláltad már a számodra tökéletes posztot?

Már az első komolyabb edzés után volt egy három másodperces pillanatom Kovács Istvánnal (Wolves vezető edző). Láttam rajta, hogy ő már tudja, hogy sikerült egy gyöngyszemre bukkannia.  A lényeg az, hogy ha ilyen szituáció adódik, akkor mindegy mit akarsz, úgyis az lesz, amit az edző mond.
A viccet félre téve, elég rugalmasan kezelik a pozícióigényeket. Természetesen szakmailag tapasztalt szemmel könnyebben tudnak posztokat ajánlani. Sőt, ha valakiben potenciális tehetséget vélnek felfedezni, mint szerény személyem esetében, akkor azt az erőszakosság legkisebb jele nélkül próbálják meg az általuk megfelelőnek ítélt pozi felé terelgetni. Így leszek linebacker wide receiver helyett, ami, miután elolvastam a pozíció jellemzését már annyira nem is idegen: „Linebacker: A védőcsapat mindenesei: futás és passz ellen egyaránt alkalmazhatók, továbbá az irányító támadásában is jeleskednek. Igazi atléták, magasak, gyorsak, kemények.” Az utolsó mondat, mintha egy az egyben az én jellemzésem lenne.
EZ JÓ LESZ!!!

Végezetül, szerinted ki nyeri a SuperBowl-t?

Csak a Seahawks!

Ha te is szívesen csatlakoznál hozzánk, gyere és tedd próbára magadat a TryOut-on!
Részletekért kattints ide.

Kép: Bratincsák Péter