WU19Farkas szemmel a világ...egyből mély vízben

Mikor és hol találkoztál először az amerikai focival? Mikor döntötted el, hogy Te magad is kipróbálod?

Körülbelül négy évvel ez előtt az iskolámba látogatott egy magyar amerikai foci csapat. Be lehetett öltözni és így ki lehetett próbálni a sportot. Volt egy srác, akivel lehetett ütközni is. Az összes vékonyka osztálytársam csak éppen hogy hozzáért, de én már láttam a TV-ben, hogy hogyan csinálják és próbáltam leutánozni. Nagyon meglepődött ő és az edző is. Mivel nem voltam akkor sem egy kis darab, lendületből nekimentem a srácnak. Ez nagyon tetszett az edzőnek és ajánlotta, hogy csatlakozzak a csapathoz. Akkor nem mentem el, de rá három évre megint kapcsolatba kerültem ezzel a sporttal amikor az egyik évfolyamtársam elkezdett focizni. Elhívott a februári TryOut-ra, majd április elején lementem az első edzésemre, ami életem egyik legjobb döntése volt.

A laikusok szemében a csapatok igazi sztárjai azok, akik a labdát előre viszik (irányító, futók, elkapók). Ez a ti munkátok nélkül azonban nem sikerülhetne. Mennyire ismerik el az erőfeszítéseiteket a csapatban?

Igen, sajnos az Offense Line munkája hálátlan szerep, de persze csak a nézőknek az. A csapatban teljesen más a vélemény, bár jobban észreveszik és többször megemlítik azt, ha hibázunk, mintha minden tökéletesen megy, de elmondhatom, hogy számomra az a legfelemelőbb érzés, amikor tudom, hogy jól sikerült egy blokk és ezzel megtettem azt, ami a feladatom volt abban a play-ben.

Nálatok, az U19-es csapatban megfigyelhető valamiféle ellentét offense-defense között, mint a nagy csapatoknál?

Egyáltalán nem beszélhetünk ilyenről. Mind tudjuk, hogy ez csak bomláshoz vezetne és nincs is értelme. Sokkal inkább buzdítjuk egymást, hogy minél jobban teljesítsünk. Persze amikor egymás ellen játszunk, akkor ott mennek a bohóckodások és a beszólógatások, de ez mind ott marad az edzésen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen csapatba kerültem, nagyon hamar beilleszkedtem és ebben nagyon sokat segítettek nekem a társaim.

Hogyan élted meg életed első meccsét?

Nagyon izgultam. 2013. június 3-a volt és még csak két hónapja jártam edzésre. Mivel hiányzott a kezdő center játékosunk, én álltam be a helyére. Bizonytalanak voltak a snap-jeim (igaz, még most is van mit javítani) és rádobott még az is, hogy elkezdett szakadni az eső. Ezek ellenére nagyon élveztem, főleg, hogy nyertünk.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki jó offense falember legyen?

Rettentő sok kitartás. Igaz hogy nem futunk annyit, de amikor két 90+kg-os ember egymásnak feszül, az nagyon sok energiát felemészt. Ezért nagy állóképesség kell, ezen kívül gyors reakciókészség, hiszen mielőtt a QB elindítja a play-t, fel kell ismerni, hogy hogyan áll fel velünk szemben a Defense fal. No és természetesen szívósság. Ez az a poszt, ahol a legkeményebbnek kell lenni, nem lehet nyafogni, hogy mi fáj, mi rossz. Oda kell tenni magunkat minden egyes play-ben független attól, hogy fáj-e a lábunk vagy sem. Keménynek kell lenni, hogy legyen az irányítónak ideje eldobni a labdát, vagy a futások jól működjenek a hátunk mögött.

Mik az egyéni céljaid a következő szezonra vonatkozóan?

Mindenképpen túlszárnyalni önmagam és a legjobbnak lenni. Ehhez nagyon kemény edzés kell, de úgy gondolom, hogy a többiekkel együtt meg tudom csinálni. Az idei évben el akarom hozni mind a kettő aranyérmet. Igaz, hogy elhoztuk az osztrák aranyat, de ezt meg is kell védeni, nem szabad megmutatni nekik, hogy ez csak véletlen volt, és hogy a magyarok gyengék. A magyar bajnokságot  pedig nem kérdéses, hogy meg kell-e nyerni. El kell hozni az aranyat!