W1Pünkösdi királyság

E napon, amely nem mellékesen esetünkben a Pünkösd hétfőre esett, olyan szerencsében volt részük az amerikai-foci szerelmeseinek, ill. a pályára kilátogató Wolves szurkolóknak, hogy egy korai ebéd után egy órakor máris jelenés volt a műgyepen. A „főmérkőzés” előtt felvezetés gyanánt a Wolves Ladies játékát csodálhattuk meg, akik a Raiffeisen Vikings Ladies együttesét fogadták, ám a kezdeti, bíztató percek után, sajnos egy elfáradós, 54-0-ás vereségbe sikerült beleszaladni hazai környezetben.

A lányok viszonylag hosszúra nyúlt összecsapása után következhettek az urak, akik nagyjából negyed órát tölthettek izmaik bemelegítésével, amúgy az időjárás - amely sosem ismer tréfát, ha Wolves meccsre kerül sor - már tett arról, hogy még a kezdő sípszó előtt a lelátón és a pályán szédelgőknek egyaránt lassan felforrjon az agyvize.



A sérüléssel bajlódó Darvas Róbert helyett, aki csak a cserepadon foglalt helyet, az ifjú Gombos Bencére volt bízva a karmesteri pálca. És ha már ismét rábízták az irányítást, meg is próbált maximálisan élni a lehetőséggel. Néhány perc elteltével a hamar kiütköző erőkülönbség és talán egy kósza gondolatnak köszönhetően - miszerint „biztosítsuk be mihamarabb ezt a győzelmet, ne kelljen ilyen melegrekord döntögető időjárás közepette halálba hajtanunk magunkat” – máris érkezett az első 6 pont a Wolves neve mellé, méghozzá Lenner Péter futásának köszönhetően. Az extrapont azonban elmaradt, mivel sikerült a lövést blokkolnia az osztrák védelemnek. Pár perc elteltével mit sem változott a koreográfia: Lenner, - aki a pályán nyújtott teljesítményével jól titkolta, hogy bokasérülés hátráltatja - ismét touchdown-t érő rohanást mutatott be, viszont Majoros jutalomrúgása újfent mindössze rúgássá fokozódott le, az állás pedig 12-0-ra módosult.

Majd, egy hosszú passzt követően a Legionaries szinte a semmiből TD-t érő támadást tudott befejezni a 45-ös számmal játszó Thomas Preinernek köszönhetően és az extraponttal együtt 12-7-re szépítettek a vendégek.



A második negyed egy gyors farkas-touchdownnal indult, ami változatosság kedvéért Storcz András számlájára volt írható, Majoros Csaba pedig az egész mérkőzésen elkövetett hibátlan kirúgásai után végre a „góllövő cipőjét” is felráncigálta. Az újra megnyugtató, 19-7-es vezetés birtokában egyre több Wolves játékosok döntött úgy, hogy a mai napon is szeretné minél emlékezetesebb megmozdulásokkal meglepni a lelátón aszalódó híveket. Roczkó Iván előbb élő falként pattintott le magáról egy lendületes osztrák futót, majd újabb touchdown-nal gyarapította csapata pontjait, Majoros sem hibázott, sőt, némi derültséget okozva az egybegyűlteknek - talán csak egy embert leszámítva - tesztelte, hogy a jól ismert kameraállványon ülő delikvens elég masszívan helyezkedett-e el. Túlélte, fennmaradt, folytatódhatott az összecsapás és a légiósok még bele sem lendülhettek az attackba, máris horgaszthatták le a sisakjukat, ugyanis Vaczula Attila interception-je után újabb TD-t ünnepelhettek a hazaiak. Itt jött egy kisebb csavar a történetben és kétpontos extrapont kísérlettel leptük meg az amúgy is egyre zavarodottabb ellenfelünket. A lassan kegyelemdöfésnek is beillő trükknek köszönhetően 34-7-re módosult az állás.

Az osztrákok ekkor még úgy gondolták adnak magukról egy utolsó életjelet, mindezt egy touchdown formájában, ami után a 29-es számú Max Frank hátát lapogathatták társai. Ám ezúttal az egy pont részükről is elmaradt.



Dorogi János is feliratkozott a TD-zők ekkor már igen népes csoportjához, Majoros rúgása után pedig már 41-13-nál jártunk, és ezek után (is) már csak a Wolves diktálta az iramot, hogy végén egy kiadós verésnek essenek áldozatul az amúgy érdekes mentalitással megáldott osztrák játékosok, a szakmai stábbal egyetemben.

Lenner Péter újabb TD-jéval már harmincnégy pontos lett a differencia – Majoros csak a kapufát találta el az egypontos kísérlettel – majd Roczkó Iván is szárnyalt egyet a célterületen belülre, de az extra ismét elmaradt, így már 53-13-as állást kellett odaképzelnünk az eredményjelzőre. Az utolsó pontot érő megmozdulások pedig a 36-os számú Szatlmayer Richárd nevéhez fűződnek, aki a TD-je után, az újabb két pontos gyakorlat befejezőjeként is tetszelgett, Storcz passzát követően. A végeredmény ezzel 61-13 lett a Wolves javára.



Összegezve, mondhatjuk úgy, hoztuk a kötelezőt, a harc ismét inkább az elemekkel – jelen helyzetben a kánikulával volt. A védelem csekély megpróbáltatásoknak volt kitéve, de ettől függetlenül bárki is legyen az ellenfél az elsőtől az utolsó percig kell koncentrálni – na jó, itt ismét kivételt tehetünk, mert soros ellenfelünk néhány perccel a vége előtt feladta az összecsapást - és ebbe ma ritkán csúszott hiba. Gombos Bence ismét bizonyította, hogy lehet rá számítani és a fenn említett Lenner - Roczkó páros ma különösen futkározós lábbal keltek fel, ami meg is látszik az eredményen.

A meccs szedte ugyan az áldozatait, voltak kisebb, nagyobb sérülések, és a mérkőzés legvégén sajnos a mi egyik farkasunk is az ápolók segítségét kellett, hogy igénybe vegye. Külső szemlélőként egy szimpatikus osztrák csapatot ismerhettünk meg, akik minél inkább érezték a vesztüket, annál vidámabban kurjongattak, ill. bíztatták egymást. Ami a Wolves-os fiúkat illeti: a pünkösdi királyság a hagyomány szerint egy hétig, de akár egy évig is tarthat(ott). A következő találkozón kiderül, hogy maradunk-e uralkodók, vagy ne adj’ Isten az alattvaló szerep jut nekünk.

Szerző: Naszályi András