W1Farkasok 14 – 50 Farkasok

Ahogy azt megszokhattuk, a Budapest Wolves-nak ismét nélkülöznie kellett néhány fontos láncszemet a gépezetből, többek közt Piros Krisztiánt. Darvas Róbert továbbra sem vethette bele magát a küzdelembe kezdő irányítóként és az elmúlt mérkőzéseken remeklő Roczkó Iván sem boldogított a mai napon minket futásaival, amik után az ellenfelek – jobb esetben - lepattognak képzeletbeli páncéljáról.

E nem túl bíztató előjelek mellet kezdhette a vendég csapat visszahordással a találkozót és igen hamar meg is szerezték a vezetést egy touchdown-nak és a vele járó jutalomrúgásnak köszönhetően.



Az extra pontokat az egész mérkőzés folyamán magabiztosan értékesítő Vukovi 7 pontos előnyét hamar sikerült kiegyenlíteni Lenner Péter TD-je és Majoros jutalomrúgása révén. Sőt mi több, pillanatokon belül sikerült megduplázni a hazai pontok számát, számunkra talán az egyik legértékesebb taktikai illetve játéktudást felvonultató akció végén ezen a délutánon. Egy jól időzített időkérésnek és a Wolves támadók hadrendbe állításának köszönhetően Gombos Bence hosszú passzát Storcz András kapta el és szerzett újabb 6 pontot csapatának, Majoros pedig ezúttal sem hibázott, így az állás 14-7-re módosult. Ekkor azt hihettük és egyébként azt is láthattuk a pályán, hogy egy kiegyenlített, a végletekig szoros összecsapásnak lehetünk szemtanúi egy nálunk – a jelenlegi erőviszonyokat figyelembe véve – erősebb csapat ellenében, ám sajnos a Vukovi a néhány „prérifarkasából” és a Wolves védelmi hibáiból élve végül gondosan elnegyedelt pontzuhataggal terhelt meg minket.

Vladimir Krilovic volt az első (ám de nem az utolsó) aki konkrétan végigfutott a pályán az előtte nyíló folyósón. Ez még ezekben a pillanatban, az extrapont után, azt jelentette, hogy amúgy még mindig kecsegtető 14-14-es állással zárult az első negyed.



A már említett fő „prérifarkas” nem volt más, mint az amerikai származású irányító, Shaun Rutherford, aki miután maga elé képzelte a sztároknak kijáró vörös szőnyeget, szépen végig is kocogott rajta a második negyed elején, hogy a plusz egynek köszönhetően 14-21-re elhúzzanak a belgrádiak. A másik emlékezetes teljesítményt nyújtó szerb játékos a 32-es számú Mihailo Josovic volt a mai napon, aki még a félidő előtt két touchdown-nal járult hozza csapata szárnyalásához, és az extrákkal együtt 14-35-el vonultak el a csapatok a jól megérdemelt pihenőre.

A harmadik felvonás sem hozott sok örömet számunkra. Lenner - aki egyébként egész meccsen robotolt és rengeteg yardot futkározott össze – hozott össze egy fumble-t, és a rá következő Vukovi támadás során egy passzjáték után újabb nyolc ponttal lett távolabb a vendég együttes a Plamenac által összehozott TD és a ráadásként sikeresen végrehajtott 2 pontos kísérlet kombinációjával.



A mi részünkről támadásban Gombos és Lenner mellett még Szatlmayer Richárdnak és Lausch Attilának voltak kisebb-nagyobb (rész)sikerei, ám ezek a megmozdulások sajnos újabb pontokat nem hoztak a konyhára.

Az utolsó negyedben a változatosság kedvéért még egy interception-t is összehoztak a szerbek és végül, csak hogy ebben a játékrészben se maradjunk pontok nélkül, a 9-es számú Hanomihl szerzett TD-jével és a jutalomrúgással kialakult a 14-50-es végeredmény.



Összegezve, a CEFL döntőbe jutó Vukovi Beograd idén komoly falatnak bizonyult, kevesebb pontot szereztek ellenünk, mint odahaza, de a Wolves-nak sem sikerült túlszárnyalni a Szerbiában összehozott pontmennyiséget. A kezdő sípszótól kezdve amúgy is hiányos védelem és támadósor a mérkőzésen tovább szelektálódott, ami szintén nehézségeket okozott. Előbb Kovács Bence dőlt ki, majd Strocznak kellett ideje korán levetnie a harci szerelést, végül pedig Bodnár László volt kénytelen igénybe venni az orvosi személyzet szolgáltatásait egy kő kemény, két vendégjátékossal is megterhelt ütközés hozományaként.

Abban biztosak lehetünk, hogy egy nem túl szimpatikus csapatot ismerhettünk meg az ellenfél személyében, már ha valaki nem ismerte eddig a Vukovi Beograd alakulatát. A szezonnak még nincs vége, még vár ránk egy kiruccanás Ljubljanába és aztán fontos jelenésünk van az AFBÖ Division 3 elődöntőjében.

Szerző: Naszályi András

Fotó: Bratincsák Péter