W1Pontzuhatag és Wolves vereség a nyitányon

A Budapest Wolves szezonbeli első HFL összecsapásán könnyed ráhangolódásnak egyáltalán nem nevezhető módon rögtön a tavalyi – egyben a 2 évvel ezelőtti – döntős riválisával, a Budapest Hurricanes alakulatával kellett, hogy megmérkőzzön egy, az időjárást és a mérkőzés első szakaszában az indulatokat egyaránt jellemző, igen fülledt rangadó keretén belül. Kiegyenlített első félidőt követően a hazai pálya előnyével élve a talán kevesebb hibát felhalmozó hurrikánok magabiztosnak mondható diadalt arattak az első fordulóban.

Ahogy az lenni szokott a csapatsportok háza táján mindkét csapat életében történtek apróbb változások a keretet, felállást illetően a nyári néhány hónapos pihenő alatt. Esetünkben kiemelendő, hogy Wágner Olivér csatlakozott a csapathoz, aki néhány itt töltött hét után máris kezdő irányítóként kellett, hogy helyt álljon, míg az ellenfél egy villámléptű, színes bőrű játékossal lett gazdagabb a 9-es számú Troy Rice személyében, akik Bencsics Márkkal e mérkőzésen is bizonyították, hogy elég meggyőző duót fognak alkotni a szezon során, sőt ha kell egyedül is feltalálják magukat.

A három órakor kezdődő összecsapáson a Wolves-é lett az első visszahordás joga. Ha valami említésre méltó állandó momentumról is be akarunk számolni, az talán nem lehet más, minthogy Lenner Péter ott volt természetesen a pályán, és ha ő ott van, akkor fut. Méghozzá gyorsan, ellentmondást nem tűrően. Ezt tudjuk, szerencsére ma sem volt ez másképp.

Néhány biztató Wágner-Lenner páros által vezetett futójáték után a 25-ös számú Szabó Bence vitte a labdát néhány yard-ra az ellenfél célterületéhez, hogy aztán jöjjön Lenner és nagy örömünkre igen korán 6 pontos vezetést szerezzen a csapatnak, amit a rúgásokat újra vállaló Storcz András fejelt meg plusz eggyel így 0-7-es idegenbeli vezetésnek örülhetett az ekkor még igen feltüzelt állapotban lévő Wolves szurkolók és játékosok hada.

Ezután az 55-ös számú Horváth Péter mutatott be egy remek interception-t nagyjából 15 yard-ra a Hurricanes célterületétől, amit Storcz mindössze 5 yard-ra faragott le Wágner passzát követően, hogy aztán Lenner touchdown-t fusson, bár ez a kifejezés ennél az akciónál túlzás lenne, inkább mondjuk úgy, hogy kocogjon, a teljesen szétrebbenő hazai védők között. Storcz sem hibázott az extránál, így 0-14-el leptük meg vendéglátóinkat e borongós őszi napon.

A két gyors pofon után a pálya körül ugyan továbbra is álló, fülledt levegő próbálta elnyomni az egybegyűlteket, azonban a gyepen kissé feltámadt a „szél” és életjeleket kezdtek adni magukról a hurrikánok, név szerint irányítójuk, Bencsics Márk közreműködésének köszönhetően. Első értékelhető momentumként átadás helyett egymaga száguldott végig a pályán, néhány yard-ra a céltól sikerült megállítani a Wolves 41-es számú játékosának az irányítót, ám a következő play-ben már nem kegyelmezett a hazai csapat és Bencsics egy rövid tánc után megtalálta emberét a már emlegetett újfiú, Troy Rice személyében, aki nem sokat váratott első TD-jére Hurricanes szerelésében. Az jutalomrúgás után 7-14-re zárkózott az ellenfél. A kickoff-ot követően Storcz lendületes visszahordásának köszönhetően jó pozícióból támadhatott a Wolves, ám jobboldalon Darvas, a balon Storcz sem járt sok sikerrel a Wágnertől kapott passzokat követően, úgyhogy újra Lenner-t kellett, mint adu ászt kijátszani, aki harmadikra összehozta a nagyon fontos first down-t. Haladt, mondjuk úgy, haladgatott a farkasok támadása, Majoros is jeleskedett egy elkapással, Roczkó Iván pedig - akinek bennfentes információk szerint sikeres vállműtétje után, és annak örömére, hogy újra játszhat fülig ért a sisak alatt a szája – gyorsan összerobotolt két first down-t. Egy a defense által elkövetett szabálytalanságnak köszönhetően újabb 5 yard-al közelebb érkezett a Wolves támadóegysége a célterülethez, Lenner pedig harmadik nekifutásra megszerezte harmadik TD-jét és a plusz egyel bíztató, 7-21-el zártuk az első negyedet.

A második játékrész Storcz kickoff-al indulhatott, amit amúgy nem első ízben pontosan Troy Rice kezébe ívelt, aki aztán egy szélvészgyors, cirka 50 yard-os nyargalás után éppen a kirúgást elvégző Storcz ölelő karjaiban tapasztalhatta meg, milyen a „férfiszeretet” ezen a szinten.

Sajnos a Hurricanes újabb pontszerző akcióra irányuló gondolatai valósultak meg a szemeink előtt, amikor is a 83-as számú Gecser Máté valószínűleg saját maga legnagyobb megdöbbenésére borzasztó nagy magányban kaphatta el a labdát. Mozdulnia sem kellett és máris 6 pontot jegyzett, az extraponttal pedig újra szoros, 14-21-es állásra fordult az eredményjelző mindenkinek a képzeletében.

A következő támadássorozatunk nem járt különösebb eredménnyel, azaz Lenner-t kivételesen sikerült hatástalanítani, majd a punt-ot megelőző büntetés (túl sok farkas volt a pályán) is egyfajta előszele lehetett annak, - persze csak így utólag belegondolva - hogy lesznek itt még nehéz pillanatok.

Péter Csaba, Ágota Balázs és Mihálovits Tamás is bemutatott egy-egy kötöttfogású birkózásból is elleshető mozdulatot a hurrikánok támadószekciójának tagjain, és emiatt a negyedik próbálkozást is kénytelenek voltak meghúzni a hazaiak, a kockáztatás pedig bejött: Troy Rice villant és szerzett first down-t, szinte már vesztett állásból. És, hogy ez mennyire fontos volt az rögtön ez után a jelenet után ki is derült, hiszen Bencsics ismét megtartotta magának a játékszert és futott egy TD-t és a jutalomponttal kiegészülve 21-21-es döntetlen állás mellett peregtek tovább az események.

„Kezdődhetett minden elölről”.  Persze tudjuk, hogy ez nem igaz, mert az állás hiába döntetlen, mint a kezdő sípszó elhangzásának pillanatában, az előzmények fontos adalékok egy mérkőzés további szakaszait illetően. Két perccel a félidő előtt Lenner ismét harmadik próbálkozásra ért el nagyon fontos first down-t, hogy ezzel is előkészíthesse a terepet Roczkónak, aki nagyon szép TD-t hozott össze, bár utána egy rossz földre érkezés miatt ápolásra szorult, ám a játék későbbi szakaszában újra csatasorba állhatott. Storcz ezúttal sem hibázott, ismét átvette a Wolves a vezetést, 21-28.

A második félidőre tűrhető szájízzel fordulhattunk, de ismét beköszöntött az a nem túl kellemes fordulat, illetve a mérkőzés végkimenetelét ismerve már ténymegállapítás, hogy ami „elromolhat, az el is romlik”. Troy Rice ismét 6 ponttal szolgálta ki új együttesét és annak közönségét: két kuglibábuként eldőlő Wolves védő között nevető harmadikként – valószínűleg csak ő tudja, hogy hogyan – kaparintotta meg a labdát az endzone-ban, ám ekkor a rontott extra kísérlet okán még mindig a Budapest Wolves vezetett 27-28-ra.

Vendég támadással folytatódott a kiegyenlített küzdelem, Lenner és Roczkó is tette bele szépen a yard-okat „surranóikba”, ám Iván sajnos kiejtette a kezéből a bőrt, amivel meglódulva Sipiczki Ádám a szabálytalankodó Piros Krisztiánnal már-már eggyé válva zuhant egy touchdown-t, a plusz egy pedig most már nem hibádzott, amivel 34-28-ra fordított a Hurricanes.

Ekkortájt már Gombos Bence is szerepet kapott az irányító pozícióban, az első akció során azonban egy talán túl hosszú passz, vagy inkább egy későn reagáló Storcz következményeként, egy ténymegállapításként felvésendő interception lett a végeredmény Hurricanes részről, majd az ezt követő hazai támadás alkalmával Troy Rice felszántotta a pályát, hogy megszerezze újabb TD-jét, és extraponttal együtt 41-28-at írtunk, vagyis a Hurricanes elég intenzíven kezdett el egyensúlyozni a látótávolság küszöbén.

Nem volt még minden veszve és ezt Lenner gondolhatta így a leginkább, - 3. és 1-nél - akit ugyan sikerült kibillenteni egyensúlyából újabb nagy rohanása közepette, de elérte célját, a 6 egységet, amihez Storcz is hozzárúgta a magáét. 41-35.

Megrendítő válaszcsapás gondolata ötlött fel Bencsics-ben, és mikor úgy látszott, hogy nem talál társat e tervéhez, harmadik „nekidobásra” utat talált a labdája a 19-es Tokaji Péter kezei közé, aki a változatosság kedvéért három, azaz három Wolves védő között vonzotta be a labdát az endzone-ba és a rúgójátékosuk sem tett nekünk szívességet, 48-35-ös hurrikán előnnyel fordultunk a záró etapra.

A hazai Madarassy Richárd interception-jével indult a negyed, majd bemutatta a Hurricanes, hogy az „akadozó passzjáték” című előadás náluk is benne van bőven a repertoárban, de míg ezen kiörömködtük magunkat, már is rá cáfoltak az emberre. Egy parádés, földön fetrengős elkapás után, Bencsics ismét szabad teret kapott a Wolves védőktől, ő pedig olyan gyorsan futott végig a folyósón, hogy a vörös szőnyeget már nem volt idő leteríteni elé. Jutalomrúgással együtt átlépte a hazai csapat a félszázas határt és 55-35-re elhúzott, ami után már csak az eredmény kozmetikázására volt ideje és energiája a farkasoknak Lenner jóvoltából – és persze Storcz is hozzátette az akcióhoz, amit ildomos – így kialakult az 55-42-es végeredmény.

Záró szösszenetként megcsodálhattuk a tavalyi döntő egyik jelenetének újratöltött verzióját: előbb a Wolves tudta megszerezni a labdát az irányítótól Borek által, csak azért, hogy a következő támadás során Lenner- mintegy visszaadva a kölcsönt – hozzon össze egy fumble-t.

Ez volt a szezon első megmérettetése, mint említve volt a fenti sorok között, az utóbbi két év döntőjének csapatai feszültek egymásnak és nem kizárt, hogy nem csak egy randevújuk lesz még az ősz folyamán.

A következő fordulóban a Budapest Docler Wolves a Győri Sharks ellen 21-9-el bemutatkozó Újbuda Rebels csapatát fogadja hazai környezetben.

Szerző: Naszályi András 

Fotók: Radó Norbert - www.in-visible.hu