W1Magabiztos győzelem a Rebels ellen

Magabiztos győzelem a Rebels ellen

A HFL második fordulójában létfontosságú hazai meccset vívtunk a győzelemmel kezdő újbudaiak ellen.

A védekezésben kiváló, azonban a támadásban erős közepest átlagoló Budapest Docler Wolves 24-0-s eredménnyel küldte a Rozsnyai utca és környékénél valószínűleg melegebb éghajlatra az Újbuda Rebels rendkívül passzív napot kifogó alakulatát.

Az elmúlt napokra jellemző, borongós, nyomott időjárás közepette kezdhette meg visszahordással a találkozót az Újbuda Rebels, azonban néhány perc elteltével kiderült, hogy egészen más összecsapásnak lehetünk szem- és fültanúi ezen a délutánon, mint a múlt heti Hurricanes elleni derbi során. Az eleinte mindkét oldalon ólomlábakon mozgó támadóegységek, valamint az összeszedett védelmeknek köszönhetően, az első negyedben sorra punt-olták el a csapatok negyedik kísérletre a játékszert és adták át a lehetőséget az ellenfél offense-nek, hogy valami olyan maradandót alkothasson, amit pontokkal is honorálnak az amerikai futballban.

A Wolves defense igazán jó napot fogott ki: Csicsmán Sándorra az első percektől lehetett számítani, mellette Sóti és Paulenka László is sokat tett azért, hogy a „lázadók” néhány összebrusztolt first down-on kívül semmi említésre méltó momentumot ne tudjanak felmutatni ezen az összecsapáson. Azt mindenképp tegyük hozzá, hogy az ellenfél fejekben vasárnapra virradóra megfogant vágyálmok – miszerint könnyedén át fognak hatolni a Wolves defense-en – a legkisebb mértékig sem igazolódtak be a valóságban. Tény, ha az előző forduló végeredményéből és mutatott védőjátékból indulunk ki, akkor akár igazuk is lehetett volna, de a hazai környezetnek, a zord időjárási viszonyok ellenére is folyamatos lelátói üdvrivalgásnak, a Defense falembereknek, valamint Hunka Norbert és Péter Csaba aktív közreműködésének köszönhetően sikerült nullázni az ellenfelet – ami valljuk be, ritkán előforduló pozitívumként jegyezhető fel. És az is kiderült, hogy a tavalyi bajnok Hurricanes és a Rebels bizony még nem ugyanaz a szint.

A mi támadásainkat illetően természetesen a drive-ok nagy részében Lenner Péterbe vettettük bizalmunkat, ám vagy az ellenfél falegysége figyelte ki ezt nagyon korán, vagy csak szimplán Lenner fogott ki egy gyengébb napot, de nem jött a szokásos meccs eleji Lenner touchdown, amitől mindig megnyugodnak valamelyest a kedélyek, így sokáig váratott magára az a bizonyos kezdő lökés.

Hogy a nyögvenyelős játék miatti feszültség csak tovább fokozódjon, az első érdemi pontszerzési kísérletnél – Storcz tért ölelő field goalja – az érthetetlen módon egy száll magában kószáló játékvezető nem látta, hogy a labda bizony a kapuba csavarodott, így továbbra is maradt a 0-0-ás állás.

Ha valami, ez az ítélet némiképp felpaprikázta a hangulatot lelátón innen és túl egyaránt. Az ezt követő Rebels támadás során az ellenfél kezéből kipattanó labdát Sóti László gyűjtötte be, minek után támadhattak a farkasok. Lenner futással próbálkoztunk, amit újfent sikerült lefülelni, majd jött a nagyon időszerű csel Wágnerék részéről: az előző fordulóban egyből a mélyvízbe dobott irányítónk úgy tett, mintha ismét futásra termett társát játszaná meg, ehelyett egy mértani pontosságú passzt intézett Piros Krisztián kezébe, aki megszerezte a mérkőzésen az első touchdown-t a második félidő derekán, amit Storcz is kiegészített egy ponttal, így megszületett a hőn áhított 7-0-s vezetés.

Lenner sikertelen próbálkozásai után Storcz elkapásain volt a sor, de ma valahogy ezekben sem sok remény mutatkozott, míg a Rebels-nek a második játékrészben is mindössze egy first down volt engedélyezve a Wolves védők részéről, valószínűleg „legyen gyereknap” címszó alatt.

A félidőig azonban ismét a bevált szisztéma szerint egymás után punt-olták ide-oda a labdát a fiúk, majd a szünet előtti néhány másodpercet inkább ki is térdelte a Rebels. A kickoff után sikerült a vendégeknek visszaszerezni a támadás jogát, így folytathatták az amúgy egész mérkőzésre jellemző, meddő offenzívájukat.

A pihenő után két dolog nem volt többé ugyanaz: Lenner jó szokásához híven újra elkezdett fickándozni, emellett pedig a meccs eleji mérsékelt napsütést felváltó viharfelhők szép lassan ismét csatasorba álltak. A Woves offense sora még a szakadó eső ellenére is látható módon változtatott a blokkolási sémán, aminek hatékony végrehajtása kapcsán az Offense fal és Király Csanád munkáját mindenképp érdemes kiemelni.

Lenner összehozott két gyors first down, majd feszültség levezetés és egyben ébresztés gyanánt Storcz akaszkodott össze az ellenfél 1-es számú lázadójával. Miután a játékosok és a szakmai stáb „guinness rekord” kísérletét - hány négyzetméter a legkisebb felület, ahol két teljes amerikai focicsapat elfér edzőkkel és bírókkal kiegészülve - felfüggesztette a játékvezetők hada, salamoni döntésként pedig két egymást kioltó 15 yard-os büntetést róttak ki, majd a közjáték után Storcz pedig ismét elpunt-olta a labdát a végtelenbe.

Talán a pályán látott heroikus és felesleges erőfitogtatást magával hordozó küzdelemre reflektálva ekkortájt már az égiek is bekeményítettek és elképesztő mennyiségű esővel terhelték a jónépet.

Miután a Rebels irányítója háromból hármas, számunkra tökéletes mutatóval abszolválta a kiszemelt játékostárs mögé passzolás mutatványát, újra a farkasok támadhattak. Piros harmadikra összehozott egy életbevágóan fontos first down-t, majd Lenner-nek sikerült némiképp lopni a távolságot, hogy Storcz újra egy hosszú, nagyjából 40 yard-os field goal-t rúghasson. Ez a próbálkozás „mindössze” annyiban különbözött az elsőtől, hogy ezt már a bírók is bent látták, így ekkor már 10-0-val hasítottunk.

A negyed vége előtt még Sóti László is behúzott a statisztikájába egy újabb interception-t, megmentve a további szenvedéstől a Rebels támadókat, így az utolsó 15 percet a Wolves nyithatta és ekkor megtörtént az, amire ilyen sokat ősidők óta nem kellett várnunk: Lenner-nek sikerült befutni az ellenfél célterületén belülre, méghozzá nem elhanyagolható módon szabályosan, labdával a kézben. Storcz pedig most sem hibázott, így a mérkőzés 17-0-s állással eldöntöttnek minősítetett.

Utolsó pontértékű momentumként Lenner – csak, hogy ne érje szó a ház elejét – futott még egy TD-t, amit a „kettesszámú” (igazából 21-es) kis lázadó egy alattomos szabálytalansággal díjazott. Ezúttal Majoros érezte úgy, hogy Storcz-tól átvéve a főszerepet, helyre teszi az ellenfél delikvensét, de ahogy az szokott lenni, nem maradt magára a jóban. Ismét kisebb, a sportértéket nélkülöző tömegjelenetet láthattunk, majd az újabb „chickenfight” lezárásaként a bírók ismét a kettős büntetést alkalmazták. A TD-t követő első jutalompont szerzési kísérlettel egyből kettőt próbált összehozni a Wolves, de sajnos eme vágyakat egy false start meghiúsította, az ismétlést viszont Storcz 5 yard-dal hátrébbról ugyan – megelégedve az egy ponttal – bebombázta a kapu közepébe és beállított a 24-0-s végeredményt.

Ahogy az lenni szokott a végső sípszó idejében az égszakadás fokozatosan elcsendesedett, a mentőautó szirénázva kievickélt az árvíz „sújtotta területről” egy sérült vendégjátékossal, mi pedig megfogyva, megfagyva és megtörve, de örömmel elkönyvelhettük az őszi szezon első diadalát.

A következő, szeptember 27-ei fordulóban a Győri Sharks otthonában kell, hogy vendégszerepeljen és megtegye az újabb fontos lépést a HFL döntő felé a Budapest Wolves csapata.