W1Menekülés a győzelembe

Katasztrófa turista üzemmódba kapcsolt a Budapest Wolves csapata, hiszen a HFL alapszakasz utolsó körében - nagyrészt a Rebels ellen elszenvedett vereségből kifolyólag - a „hurrikánok” megszelídítésével kellett, hogy bebiztosítsa a már hagyománynak számító fináléba jutást. Míg a pálya környékén ezúttal szélcsend uralkodott, addig a műgyepen fel-feltámadt az olykor mindent elsöprő forgószél, de végül hazai környezetben visszavágtunk az utóbbi két randevú keserű emlékeiért a Budapest Hurricanes-nek.

A sorsdöntő találka az elmúlt két év HFL döntőit vívó Wolves és Hurricanes között egyfajta kettős versenyfutással indult, már ha a hazai oldalról vizsgáljuk a gyorsan lezajló eseményeket. Egy képzeletbeli fogadás tárgya lehetett volna az, hogy a Wolves játékosainak és az ismét szép számmal megjelenő szurkolóseregnek a téliesre forduló időjárás vagy a Hurricanes villámrajtja fagyasztott furcsább grimaszt az izgalomtól és a csípős hidegtől kipirosodott orcájára. Egy külső szemlélő megállapíthatta, hogy valószínűleg e két tényező együttes erővel okozott „komolyabb károkat” igen hamar a legelhivatottabb farkas drukkerek amúgy is pattanásig feszült idegeiben.

Kettős csapást mért ránk a vendégcsapat rögtön az első negyedben: előbb Tokaji Péter kapott Bencsics Márktól touchdown-t érő passzt, majd az irányító mellett a másik „csodafegyvernek” számító Troy Rice vetődött be háttal egy tért ölelő átadás után a célterületünk csücskébe, így az extrapontokkal együtt villámgyors 0-14-es rajtot könyvelhettünk el.

Szerencsére hamar magunkhoz tértünk, sőt még a fordulás előtt sikerült egalizálnunk. Az első valamire való drive-unkban Roczkó Iván futásaival loptuk a yardokat és szereztük meg az akciónk folytatásához elengedhetetlen firstdown-okat, majd 30 yard-ra az end zone-tól Storcz András kapott egy nagy passzt Wágner Olivértől és szerzett hat plusz egy pontot. A rá következő Hurricanes attack-ba pedig hiba csúszott, de mondjuk inkább úgy, hogy farkasaink szó szerint levették a pályáról Bencsicset, így mindössze 10 yard-ra a céltól ismét nálunk volt a labda és két sikertelen Roczkó megiramodás után harmadjára újfent Strocz volt a befejező ember. A jutalomrúgásra sem lehetett panasz, így 14-14-es állásról folytatódhatott a gigászok harca.

Természetesen a második negyedben sem hagyott alább a folyamatos ütésváltás, és Bencsics adott ismét „hatcsillagos” passzt, - ezúttal Gecser Máténak - így az extrával együtt 14-21-et írtunk ekkortájt. A mi oldalunkon Roczkó mellett Ratkovics András is csatlakozott a futójátékokhoz, ám újabb TD-t megint a vendégektől csent labda után vittünk: Bencsicset 5 yardra a saját end zone-jától sikerült elválasztanunk a játékszertől, majd harmadjára is megcsodálhattunk egy Wágner-Storcz előadást, hogy így a végletekig kiegyenlítettnek mondható küzdelemre a 21-21-es állás is számszerű bizonyíték adhasson.

Sőt mi több, néhány perc erejéig a mérkőzés során először – de nem utoljára – a vezetést is sikerült megszereznünk Roczkó fáradhatatlan robotolásának gyümölcseként. Lenner Péter hiányában a legtöbb futást magára vállaló 33-asunk, ha nem is vörös szőnyegen, de néhány heverésző Hurricanes játékoson átgyalogolva szerzett hat pontot, az extrát ezúttal már Majoros Csaba értékesítette Storcz sérülése és sajnálatos végleges kiválása után. 28-21.

A pihenőre viszont legfeljebb a nagy mennyiségben osztogatott forró tea elfogyasztása okán vonulhattunk édes szájízzel, mivel a „hurrikánoknak” ismét volt nem is egy, hanem rögvest két viszontválasza az ideig-óráig tartó vezetésünkre. Előbb Troy Rice – aki szokásához híven egész meccsen úgy közlekedett a pályán, mintha égne a stoplisa alatt a talaj – szerezte meg második touchdown-ját, majd az utolsó pillanatokban egy interception után Czirók Márton iratkozott fel szintén egy hatossal a pontszerzők közé. A két jutalomrúgás közül előbbit hatástalanítottuk, de ekkor az időjárási körülményeken felül a 28-34-es vendég előny miatt is elővehették az érzékenyebb lelkű hazai drukkerek a zsebkendőiket.

A harmadik etapban is többnyire futásokkal, ráadásként pedig jó pár, az offense-ünket sújtó büntetéssel próbáltunk ismét nyeregbe kerülni, ami végül egy újabb passzjáték után következett be: a feladó szerepében természetesen Wágner volt, a címzett pedig ezúttal Dorogi János személyében testesült meg és Majoros is hozta a kötelezőt, így 35-34-re fordítottunk.

A következő érdemi, ám egyben sajnálatos mozzanat a mindössze 24 yard-ig elvergődő punt-unk volt, amit Bencsics és a Hurricanes első próbálkozásra büntetett is, és a plusz egynek „hála” 35-41-el fordultunk a negyedik negyedre.

Hogy rögtön a lényegre törjünk: a Hurricanes nem szerzett a mai nap folyamán több pontot, bár a lehetőségeik még meg voltak erre. Mi pedig pontosan annyi egységgel zártuk a találkozót, mint az első fordulóban lejátszott odavágó alkalmával, ami nem kevesebb, mint 42. Egy igen hosszúra nyúló, negyedik kísérletekkel borzolt drive-ot követően, 14 másodperccel a lefújás előtt Roczkó megszerezte második TD-jét és Majoros lába most sem remegett meg az utolsó, sorsdöntő pillanatokban. Arról pedig, hogy fennmaradó minimális időegység alatt se kapjunk szívinfarktust, Deák Balázs gondoskodott egy, a „hurrikánokat” a végső füttyjel elhangzására végérvényesen hűvös szellővé csillapító interception formájában.

A Budapest Wolves csapata tehát az ősi rivális ellen elért 42-41-es győzelemmel kiharcolta a HFL döntőbe jutást, - nem mellékesen az alapszakaszt a tabella élén zárva, ezáltal „hazai” csapatként vonulhat ki a BVSC stadion gyepére – ahol ellenfele a Győr Sharks ellen 42-7-re – azaz a fináléba kerüléshez szükséges minimum 31 pontnyi különbséggel – diadalmaskodó Újbuda Rebels lesz a változatosság kedvéért. A konstans végjátékba jutásunk – már ha tiszteletünket tettük a sorozatban – tehát idén sem szakadt meg, így november 15-én a hatodik bajnoki cím megszerzéséért és a tavaly elvesztett trón visszafoglalásáért csatoljuk fel ismét a sisakokat.

Paulenka László (linebacker): „Ez egy igaz csapatmunka volt, persze nyílván voltak egyéni jó teljesítmények, de tényleg ezt most azért tudtuk megnyerni, mert csapatként tudtunk együtt dolgozni. Ha képesek leszünk ugyan erre a játékra a döntőben, akkor simán megnyerjük.

Nem vesztettük el a fejünket, - a Rebels ellen például nagy probléma volt, hogy a bírókkal foglalkoztunk, nem pedig a játékkal - itt most ez másképp történt, és ennek meg is lett az eredménye.”

Piros Krisztián (wide receiver): „Ez tipikusan az a meccs volt, ahol fogcsikorgatva kellett végig csinálnunk az egész mérkőzést. A Storcz Andris az első három TD-jével fantasztikus teljesítményt nyújtott, utána sajnos megsérült, de reméljük a döntőre itt lesz majd. A helyettesítője, Majoros Csabi is nagyon jól játszott, Dorogi János elkapása pedig szenzációs volt. Fantasztikusan összeálltunk csapatként a második félidőre.

Ma este jöhet egy kis buli, aztán ezt a meccset el kell felejteni és csak a döntőre kell készülni három hétig, ahol majd tudni fogjuk, hogy mit kell csinálnunk.”

Szerző: Naszályi András

Fényképek: Bratincsák Péter