Semmi „Tatelenkedés”, csak egy kiadós tigrisverés

Kora tavaszias, sportoláshoz ideálisnak mondható időjárás fogadta a fiúkat a meccsnapon, amit azért érdemes kiemelni, mert az elmúlt napok leírhatatlan, viszont mindenki által megtapasztalt szélsőséges időjárási viszonyok a mi találkozónkra szerencsére felfüggesztették „működésüket”.

Még is elég zavarodottan kezdett neki mindkét fél az összecsapásnak: a Tigers első drive-jának a mi Deák Balázsunk vetett véget egy interception formájában és a felező vonalról már neki is lódulhattunk a támadásnak. Mondhatni, kicsit nagy lendületet sikerült vennünk, melynek során a vendég Jamar Dials Deákhoz hasonlóan szerzett labdát csapatának.

De mikor újra hozzánk került a laszti, akkor jött a még mindig újnak számító „seprünk”, aki még mindig jól seper: Darrell Tate first downok egész sorát halmozta fel, hogy aztán végül az end zone bal sarkába irányzott sprinttel folytassa Wolvesos touchdown gyűjtögető hadjáratát. A régen látott Storcz András jutalomrúgásával mondhatjuk, hogy a szokásos 7-0-val adtuk meg az összecsapás alaphangját.

Az első félidőben az interception folyamatosan visszatérő momentumként volt jelen a pályán, melyből az ellenfél 86-os számú játékosa, Mihalik György is prezentált egyet. Hogy ez micsoda érték volt a Nyíregyháza számára, az rögtön az ellencsapásból kiderült: Jamar Dials a saját térfelének közepén kapott egy passzt, és mindenkit maga mögé utasítva futott egy TD-t a jobb vonal melletti surranó pályán. Az első, de nem utolsó blokkolt extrapont híján 7-6-tal fordultunk a második negyedre, amit gyors 3 ponttal nyitottunk, Storcz 25 yardos field goaljának köszönhetően 10-6-ra módosítva az állást.

Ágota Balázs, aki a mérkőzés blokkjának járó képzeletbeli különdíjat is a magáénak vallhatja, egy kosárlabdás berkekben ismert, az ellenfél irányítójával (Tóth Gábor) szemben elkövetett „sapkázással” iratkozott fel az interception-özők listájára majd az ezt követő Bencsics, Storcz és Tate trió által fémjelzett Wolves támadás újabb hat egységet hozott a konyhára. Darrel Tate középső futása, ha nehezen is, de célt ért, újabb blokkolt extra híján 16-6-os állást eredményezve.

Ellenfelünk 39-es számú futója, Lesiv Pavlo érdemel talán még említést, aki ha másra nem is, a résképzésre farkasaink pajzsán mindenképpen ideális alanynak bizonyult, de az újabb vendég TD-t ismét Jamar Dials szállította: az end zone-ban, két ember közt felugorva kapott el egy labdát az újonc játékos, sőt a Tigers egy váratlan trükkel plusz két ponttal jutalmazta meg saját magát és zárkózott fel 16-14-re.

Ha valamivel, hát ezzel sikerült meghúzkodniuk a nyíregyháziaknak a farkasok „bajszát” és egyfajta kölcsön 2 pont visszajár alapon büntettünk is: hisz van nekünk egy Lenner Péterünk is, aki egy középső futással szintén megkezdte idei touchdown-jainak gyűjtögetését, majd a jutalom kísérlet alkalmával Bencsics egy fél tiszteletkör után Majoros Csaba kezébe lőtt egy labdát, így plusz nyolc ponttal, 24-14-gyel vonulhattak pihenni a fiúk.

Két dolog nem fordult elő többet a szünet után: egy mondvacsinált indokkal a vendégjátékosok kiiktatták a zenét, mint műfajt a pálya egész területéről. A másik pedig az, hogy eddig is csak a Wolves pontszerzésnek örültünk, mi farkas szurkolók, de ha bárki hirtelen pálfordulással át akart volna pártolni a vendég szektorba és a pihenő után csak a Tigers pontgyarapodását látva szeretett volna koccintani az ottani kemény maggal, hát az bizony szomjas maradt volna.

Úgy maradtak benn az öltözőben a tigrisek az egész második félidőre, hogy gyakorlatilag be sem mentek oda, a teljes leszámolást pedig Storcz kezdte meg, visszahordásával meg sem állt a célterületig, plusz az extrát is értékesítette. 31-14.

Ágota mellett pedig Paulenka Lászlónak is voltak szemkápráztató pillanatai: ő maga többször, az ellenfél csapat trénere pedig egyszer – igaz, akkor véglegesen - levette a pályáról a tigrisek irányítóját.

És ha már kivégzés van terítéken, abból már Bencsics sem szeretett volna kimaradni, mint befejező ember és ő is futott egy touchdown-t, Storcz pedig annak idején kitéphette az értelmező kéziszótárból azt a lapot, ami kegyelem szó magyarázatát volt hivatott magába foglalni; ezt (38-14) és innentől az összes extra rúgást kíméletlenül bevarrta.

Zászlóvivő 81-esünk a nagy rugdosódás közepette még egy újabb hatpontos elkapást is beiktatott a kora esti programjába, mellette pedig a végére vérfrissítő variációként szerepet kapó Szabó Bence, illetve a Styrian Bears ellen brillírozó Danku Dávid is hozzátette a maga hat-hat pontját a történethez, hogy végül 59-14-es Budapest Wolves győzelem kerüljön be a 2015-ös HFL szezon krónikájának első fejezetébe.

Pethő Ferenc (OL): „Az első meccs tapasztalata itt a magyar bajnokságban igazából az volt, hogy nagyon potenciális, nagyon erős a csapat, de még nem vagyunk teljesen összeszokva. Az első negyedben, én azt gondolom, hogy ez látszott is. Általában csak egy dolgot rontottunk el, de mindig becsúszott valami probléma. A második negyedben ezt kiküszöböltük és ezáltal már jöttek a pontok is.

Azt gondolom, hogy így első meccsre, főleg az eredményt tekintve, ez nagyon jó volt. A hibákat, azt mindenki tudja, hogy mit követett el, azokon majd dolgozunk edzésen, hogy kijavítsuk. Meccsről-meccsre jobbak szeretnénk lenni és a döntőben megmutatni, hogy ez az összeszokott csapat igazán mit tud.”

Bencsics Márk (QB): „Szokatlan volt, főleg az elején, hiába tagadnám, izgultam – újra ott játszani, ahol régen játszottam, teljesen más rendszerben. Igaz pár hónapot készültünk, de nem volt egyszerű.

A második félidő az már jó volt, de Istvánnal is össze kell még szoknunk, nagyon sok munka van előttünk. Ez most jól alakult, a végeredmény végül is a lényeg. A srácok odatették magukat mindkét oldalon és a támadóegység is beindult, úgyhogy a húsvétot elég boldogan fogjuk várni.”

írta: Naszályi András
képek: Bratincsák Péter phot[o]pium