W1„Mezei” győzelem, Nemes áldozattal

Nehéz nem kiemelni és egyből a lista elejére venni a délután leghorrorisztikusabb jelenetét, hiszen e fenn említett hazai sérülés szakította gyakorlatilag félbe a találkozót, és ezt a több szempontból is sorsfordítónak bizonyuló momentumot kihasználva bonthatjuk talán két részre mi is történetünket.

A második negyed vége előtt néhány perccel egy balszerencsés földet érés után, defensive backünk, Nemes Nátán ugyan még saját lábán hagyta el a játékteret, de utána borult minden, többek közt fiatal farkasunk is. Orrtörés, agyrázkódás, rengeteg vérveszteség – irány a sürgősségi osztály. E néhány sor alatt is többször említett esemény előtt majd’ egy óra játék után, még mindig változatlan, két darab kövér nulla szomorkodott az eredményjelzőn és egy edzőmeccsszerű, támadásban mindkét fél részéről hibák tömkelegét felsorakoztató fejetlenséget láthattunk a pályán.

Számos variációs lehetőségünk közül ezúttal Gombos Bence kapta meg a karmesteri pálcát: futójátékaink még csak-csak hoztak yardokat, first downokat, sőt Darrell Tate egyszer még a touchdown jól ismert ízét is érezhette a szájában, hat pont helyett azonban a mérkőzés egyik védjegyévé váló fumblera láthattuk egy példát a sok közül. Nincs mit szépíteni, de passzjátékainkban sem volt sok köszönet az esetek többségében, és irányítónk nem egy sack szenvedő alanyként kellett, hogy tetszelegjen. Roczkó Iván és Tate folyamatos harcát láthattuk az elemekkel illetve a fürstenfeldiekkel, ám a sorozatos büntetések és fegyelmezetlenségek okán olykor gól pozícióból kellett szinte a félpályáig visszavonulnunk. Ellenfelünk, mely látható és tapasztalható módon eléggé hiányos kerettel vette fel a kesztyűt a mai harcot illetően, szerencsénkre jó vendégnek bizonyult és a fenn említett bakik többszörösét elkövetve egy árva, az end zone-ba épphogy behulló field goal kísérleten kívül, szintén semmi maradandót nem alkotott, a kettéosztott mérkőzés első felvonásában.

Na de aztán, nagyjából egy órás kényszerszünet után – amely bírói döntésre magába foglalta a negyed órás félidei pihenőt is, noha a második negyedből még volt néhány perc hátra – magunkhoz tértünk. Összefogtunk, és minden bizonnyal óriási erőfeszítéseknek hála a kezdő sípszótól számítva pontosan két óra elteltével úgy döntöttünk, hogy elkezdünk pontot érő akciókat is prezentálni.

A második etap záró perceivel tértünk vissza, Tate-n pedig egyfajta frusztráció lett úrrá, miszerint nem engedheti meg magának azt a „szégyent”, hogy egy félidőnyi játék után TD nélkül vonuljon térfelet cserélni. Ennek rendje és módja szerint megszerezte a mérkőzés első hat pontját, amit most, és a fennmaradó játékrészben sem sikerült plusz egy egységgel kiegészíteni.(A későbbiekben kettővel már annál inkább.)

Sőt, még mindig nem zártuk rövidre a végtelennek tűnő első félidőt – hála az égnek! Mezei Márk bravúros – a mérkőzésen a már a második – interceptionjének köszönhetően még maradt időnk egy utolsó offenzívát indítani és ekkor már Gombos keze is elsült: Szabó Gergelynek ágyúzott egy labdát, aki ezután könnyedén célt ért. Az ismételten blokkolt extra híján 12-0-val álltunk két negyed elteltével.

A harmadik játékrészben - a félidei szünetet már korábban letudva – folytathattuk utunkat az egyre kevésbé rögös úton: Gombos is egyre inkább belelendült, sőt, ha magára maradt, akkor egyedül érte el first downt. Mellette Roczkó és Czirok Márton is többször vétette észre magát, ám még sem ők, hanem a 38-as számú Király Csanád futotta meg az újabb hatost. A korábban „elszórakozott” egy pontos kísérletekből okulva, ezúttal már duplán szerettük volna megjutalmazni magunkat, ami kifizetődő döntésnek bizonyult. Szabó Bence közreműködésének is köszönhetően, 20-0 lett az eredmény.

Az eredmény jelzőre emelve tekintetünket megnyugodhattunk, ám a furcsa és megmagyarázhatatlan pillanatokból még tartogattak számunkra párat a Raptorok: iménti touchdownunkat követő kick off után sikerült labdát szereznünk - Mezei Márk révén - és ezt a labdalopást kihasználva Zmák Szilárd másodjára már talált is magának egy üres folyosót a TD felé vezető úton, igaz a kétpontos kísérlet ezúttal nem sikerült. 26-0.

Az újabb kirúgásunk után érezhettük, hogy már nagyon nagy a baj vendégoldalon, mert a becsapódó játékszerre ismét Wolves játékos – ki más, mint Mezei Márk – érkezett. Míg mi Czirok Márton és Varga Péter 6+2 pontos, 34-0-s végeredményhez vezető produkciójának tapsolhattunk, az osztrák játékosok valószínűleg egy rögtönzött szabály-ismertető, illetve - ismétlő kurzuson vehettek részt az oldalvonal mentén, mely során a „punt”, „on side kick” és hasonló fogalmak felelevenítése lehetett a fő irányvonal.

Az utolsó etapra már mindenki elfáradt a pálya környéken, aki élt és mozgott. A hosszúra nyúlt szünetben csapatostul megrohamozott gyorsétteremlánc helyi kirendeltségének a termékei is bekebelezésre kerültek és talán két számottevő momentumot jegyezhettünk fel zárásként: a Raptors még egy mezőnygóllal próbált szépíteni, de e fajta terveiket is elfújta a szél, viszont a mi oldalunkon a mérkőzés egyik kulcsfigurája, Mezei Márk harmadik interceptionjével tett a pontot az I-re és egyúttal a történet végére is.

Háromból három osztrák csapat kipipálva az AFBÖ Div II-ben. Ezúttal pontot sem kaptunk, a lejátszott három összecsapáson pedig egy egység híján 100 pontot szereztünk a „sógorok” csapatai ellen. Legközelebb találkozónkra teljes egészében mezt (pirosról feketére), csapatot pedig némi átfedésekkel cserélünk és az Újpest Bulldogs csapatához látogatunk a HFL keretein belül.

írta: Naszályi András
képek: Bratincsák Péter és Radó Norbert
videó: Hortobágyi Júlia