WLadiesMaroknyi játékos, példamutató kitartással

Érdekesen kezdődött el a meccs a szombat délutáni jó időben, ugyanis mind a két csapat piros mezzel érkezett a Rozsnyai utcához, amit rövid tanácskozás után a vendégek kifordítva húztak fel a vállvédőjükre, így végül a piros mezes Farkasok a „fehér mezes” Hárpiák ellen álltak fel a pályára, és miután a felnőtt csapat játékosaiból álló bírói gárda megkapta a sípokat, öt órakor kezdetét vette a rendkívül szoros mérkőzés. A Farkasok csapata, kis létszámmal, de annál nagyobb elszántsággal és akarattal vágott neki a mérkőzésnek, és a sérülések ellenére is, az utolsó sípszóig mindannyian derekasan küzdöttek.

A pénzfeldobást a Hárpiák nyerték meg, így (a speciális egységek hiányában) a vendégek, a saját 30 yardosukról induló támadásával kezdődött el a mérkőzés. Azonban a farkasok védelme megmutatta, hogy még a first down-t sem könnyű megszerezni ellenük, majd átadták a helyüket pályán a támadó egységnek. A Visegrádi Zsófi irányított offense-nek azonban eleinte nem igazán sikerültek a támadások, de a Farkasok „átka”, hogy a támadóegységnek kell, egy kis idő mielőtt elindul a pontgyűjtés. Ráadásul, már a mérkőzés előtt tudni lehetett, hogy nem lesz egyszerű dolga a tapasztalt falak nélkül fölálló támadósornak. "Nehéz úgy nyilatkozni a támadóegységről, hogy összeszokott támadófal hiányában alapvetően más pozíciókon edződött „beugrókkal" kellett megoldanunk a mérkőzést (le a kalappal előttük, ez nem volt könnyű feladat!"- mondta Bánhegyi Anna.) Azonban a tapasztalt elkapókkal, és futópárossal felálló offense-nek sikerült így is néhány first down összehoznia a támadásaiból.

 Az első félidőben rengeteget pályán lévő védelem továbbra sem engedte el a hosszabb playeket, sőt többször sikerült sackelniük a Hárpiák irányítóját, azonban ennek ellenére a számos büntetés miatt nagyon sokat haladt előre a vendégek támadósora, de szerencsére pontot nem sikerült szereznie. Már az első félidő utolsó percében járt a mérkőzés, amikor sajnos Visegrádi Zsófi labdája a vendégek cornerének kezében kötött ki, aki szerencsére azonban egy sikeres tackle-nek köszönhetően nem jutott sokáig, viszont a play közben a farkasok irányítója sajnálatos módon a földre került és orvosi ellátásra szorult. Ami több szempontból is nagy problémát jelentett a csapatnak, hiszen nem volt egy tapasztalt csereirányító a pályaszélén, és ahogy Bánhegyi Anna nagyon szépen megfogalmazta - Visegrádi Zsófi rengeteg munkája beérett idénre és igazi vezéregyéniség lett a pályán. – nagyon szép teljesítmény volt a hazaiak támadósorától, hogy így is elszántan tudtak felállni a pályára a következő negyedekben.

A második félidőben az irányítójukat vesztett támadóegység kitartóan, összhangban dolgozott együtt a pályán. Ebben a helyzetben Bánhegyi Anna, (aki futóból hirtelen irányítóvá vált a félidőben) adta le a handoffokat, passzolt és sokszor természetesen futott is a labdával. Az utolsó két negyedben már a pályára álltak a csapat tehetséges újoncai is, Borbély Rita és Gyebrovszki Rebeka, akik megmutatták, hogy rendkívül gyorsak és ügyesek, hiszen rengeteg yardot hoztak a futásaikkal. Sajnos azonban a támadóegységnek egyre több sérüléssel kellett megküzdenie. Először Hortobágyi Júlia maradt lent a földön az egyik sikeres elkapása után, majd nem sokkal később már Solti Orsolyát és Gyebrovszki Rebekát is nélkülöznie kellett a Farkasok támadóinak. Azonban a sok sérülés sem tudta elvenni a lányok akaraterejét, elszántságát.

A hazaiak védelme pedig a második félidőben is folytatta remek munkáját és nem engedte előrejutni a vendégek támadósorát, sőt Marlyin Réka két alkalommal el is halászta a labdát a prágai elkapók elől, visszaszerezve ezzel a támadás jogát.

A Farkasok minden játékosa lenyűgözően játszott, az eddig említetteken kívül ki lehetne még emelni Fisher Jankát, Kovács Alexát, Marlyin Csengét, Novák Csillát és Solti Orsolyát, akik a támadó- és a védőegységben is nagyszerűen tejesítettek, ráadásul Csillát és Orsit a sérüléseik sem tudták megakadályozni abban, hogy visszaálljanak a pályára.

A csapat kitűnő játéka ellenére az eredményjelző sajnos a mérkőzés második félidejének végére is változatlan maradt (0-0), és a sok sérülés következtében hosszabbítás nélkül fújták le a meccset a bírók.

Mind a két csapat remekül játszott, izgalmas meccsnek lehettek tanúi, akik kilátogattak a pályára. A Farkaslányok megmutatták, hogy megint egy remek gárda jött létre, és ott van helyük a pályán, hiszen ahogy Bánhegyi Anna mondta: "A tapasztalt veteránok több pozíción is sikerrel bevethetőek és mindig lehet számítani a kemény blokkjaikra, és van néhány tehetséges újonc is a soraink között, akik már most is kitűntek sebességükkel, agilitásukkal. Úgyhogy reméljük ezután, a döntetlen után ősszel már győztes meccsei lesznek az „új” csapatnak." Mi pedig zárjuk összefoglalónkat néhány, mérkőzés utáni gondolattal Bánhegyi Annától, (akit arról kérdeztünk milyen volt hirtelen irányítóként pályára kerülni) és Récsey Dávid vezetőedzőtől.

Bánhegyi Anna csapatkapitány, RB: „Bevallom eléggé be voltam rezelve mikor Zsófi sérülése nyomán be kellett állnom irányítani, de mint csapatkapitány és rangidős játékos nem hagyhattam cserben a csapatot, úgyhogy összeszedtem magam es megpróbáltam minél jobb teljesítményt nyújtani. Szerencsére nagyrészt futottunk és gyakran maradhatott nálam a labda, onnantól úgy kezeltem, mint bármilyen futást. A neheze a mindössze a két darab passz volt, amelyek irtózatosan lassú kivitelezésem ellenére az elkapok jóvoltából sikeresek voltak (huhh!), no meg a playek megfelelő hangerővel való indítása úgy, hogy a fogvédőm se essen ki, ha futni kellene…. Összességében élveztem a dolgot, de azért inkább maradnék a futásoknál!”

Récsey Dávid vezetőedző: „Részemről valahol erre számítottam, de persze reméltem, hogy képesek leszünk pontokat szerezni a mérkőzésen és ezzel megszerezni a győzelmet.
 Azonban érdemes talán kicsit külön is beszélni a támadó- és védősorról, mivel más kondíciókkal vágtak neki a mérkőzésnek. A védelem, ahogy az eredmény is mutatja, tulajdonképpen hiba nélkül, tökéletesre hozta a mérkőzést. Labdákat szereztek, nem engedtek hosszú játékokat, és ami a legfontosabb pontot sem, az ellenfélnek. Azonban a védelemben nem voltak hiányzók tavalyhoz képest és minden játékos már rutinosnak mondható..., szemben a támadósorral ahol sok hiányzóval, beugrókkal és újoncokkal kellett felállni, amin a további, támadósort érintő sérülések sem javítottak. Ennek ellenére (a második félidőben gyakorlott QB nélkül és rookie RB-kel) is képesek voltak yardokat és first down-okat hozni, ígéretes drive-okat vezetni. Azt hiszem akaraterő és kitartás tekintetében példamutató volt a Wolves Ladies teljesítménye!”

Gyors felépülést kívánunk minden sérültnek, és köszönjük minden kilátogatónak a lelkesítő szurkolást!

Írta: Török Nikolett
Képek: Hoffman Noémi