Pap Olivér is egy nyílt edzésen kezdte és lett 5 évvel később Junior MVP

Pap Olivér a legutóbbi junior döntő legértékesebb játékosa 1996-ban született és 6 éve tagja a Falkának. Az elsősorban running back (támadó) poszton jeleskedő, de a védelembe is bele-bele kóstoló Olivér a Wolves junior csapatának egyik meghatározó játékosa, de az utóbbi pár szezonban már a felnőttek között is bizonyítja rátermettségét. Az ő története remekül példázza, hogy akarattal, elszántsággal és persze jó adag tehetséggel mekkora sikereket lehet elérni a hazai amerikai fociban.

Hány évesen kezdtél focizni?

Tizenhárom éves voltam amikor részt vettem a farkasok tryout-ján, egy barátom unszolására. Azelőtt alig ismertem a sportot, egyetlen meccsen voltam kint előtte.

Sportoltál előtte valamit?

Szinte mindig volt valamilyen sporttal kapcsolatos tevékenység az életemben, aminek ilyen fiatalon természetesnek is kell lennie. A foci előtt négy évig kenuztam.

A kenuzás inkább/főleg egyéni sportnak tűnik. Tudatosan húztál csapatsport irányába?

Részben vonzott a csapatjáték, mert a kenu egy igen monoton sport, aminek akkor is azt a részét élveztem jobban, mikor ketten vagy többen voltunk egy hajóban. A focihoz való kilyukadásom elég véletlenszerű, de miután belekóstoltam teljesen magával ragadott.

Hogyan találkoztál az amerikai focival és a Farkasokkal?

Egy barátommal mentem el az első Wolves meccsemre még 2010-ben, ami egyben életem első amerikai foci eseménye is volt. Óriási hatással volt ránk a mérkőzés, ahol a Farkasok néhány ponttal maradtak alul Szerbia legjobb csapatával szemben. Egy hónapra rá próbanapot (tryout) hírdetett a Wolves. Itt kezdődött.

Mennyi idővel a próbanap (tryout) után kerültél először pályára?

A szeptemberi tryout után novemberben volt egy aréna kupa, amiről azt kell tudni, hogy sokkal kisebb pályán történik a játék és kicsit egyszerűbb a szabályzata mint a rendes focinak. Hihetetlen élmény volt a csarnokot betöltő hangulat, és a játékosok között állni, akik között merőben eltörpültem. A méreteim miatt még mezt sem sikerült rám találni, amit sajátos megoldással tudtunk pótolni. A meccs vége felé hallottam először a nevem, mikor magukhoz szólíttak az edzők és sor kerülhetett első éles játékomra.

Mivel még nem voltam szakavatott a taktikában és a különböző elnevezésekben, így csak annyit mondtak, hogy álljak fel az irányító mögött és amikor elindul a play induljak el balra ahol megkapom tőle a labdát.

Miután meghallottam a „set hut”-ot, úgy éreztem én vagyok a középpontban és mindenki értem küzd. Persze ez így is volt. Nagyjából öt yardot sikerült megtennem mielőtt földet értem az ellenfél karjaiban.

A pályát elhagyva, erős szívdobogás közepette, fantasztikus volt, ahogy a jóval nagyobb csapattársak bíztató kiáltásokat és pacsikat osztottak nekem.

Mennyire segítette, vagy éppen nehezítette az iskolai életedet ez a sport?

Eleinte természetesen akadtak nehézségek, de a helyzet megkövetelte, hogy előrelátóan tervezzem meg a mindennapjaimat és osszam be az időmet. Minden olyat tartalmaz ez a sport, ami a pályán kívül egy sikeres ember szerves része kell, hogy legyen: koncetrálóképesség, elhivatottság, alázat (az iránt amit csinálsz) és a bizalom, együttműködés a körülötted levőkkel.

Miért jobb szerinted a Wolves mint a többi hazai klub?

Szerintem, ami  Farkasok sikereihez vezet, az  az hogy mindig egyre nagyobb célokat állít maga elé a csapat. A Wolves minden erejével megpróbál nemzetközileg is elismert csapattá vállni, amivel igen jó ütemben halad, hiszen már évek óta mind felnőttben, mind utánpótlásban jelentős sikereket értünk el  a környező országokban, egyenes úton Európa elitligái felé. Emellett hazánk legjobb és legnagyobb edzői stábjával dolgozni is igen nagy megtiszteltetés.

Sokáig tudnám még sorolni, de a végét csak egy statisztikával zárnám, miszerint a nemrég alakult magyar nemzeti válogatottat, amire oly sok időt kellett várni, majdnem 50%-ban Farkasok teszik ki, számszerint huszonhat játékosunk büszkélkedhet a címeres mez birtoklásával.

Kiknek ajánlod a tryout-on való részvételt és a Farkasokhoz való csatlakozást?

Azoknak akik hajlandóak áldozatokat hozni, és felvállalni, hogy ez egy csapatsport, ahol együtt és egymásért kell küzdeni a bajnoki címekért.

Következő nyílt edzésünk részleti