WU19Egy hangadó szívdobbanása

És már megint állok a korlátnál, üvöltök,  ahogy a számon kifér! Jó lenne ott lenni a pályán és segíteni a fiúknak...

 Most ez a Magyar Utánpótlás bajnokság döntője. Természetesen megint nem fogok pontokról és yardokról írni. Ismét csak arról tudok írni, hogy mit éreztem amikor a Miskolc az utolsó negyedben feljött 6 pontra! Azt hittem ott kapok infarktust.

 Reggel még száz ágra sütött a nap, de mire elkezdődött a döntő „szépen” beborult az ég és megérkezett az eső is. Szerencsére csak szolidan de egész mérkőzés alatt meg-meg eredt az égi csatorna.

 Ilyen előzmények után csapott össze a két együttes; a vendég és veretlen alapszakaszt produkáló Miskolc Steelers, és a hazai, szintén veretlenül döntőbe jutó Budapest Wolves.

 Azt hiszem nyugodt lélekkel mondhatom, hogy az összes magyar profi socceres tanulhatna ezektől a fiúktól, lelkesedést, küzdeni akarást és játék szeretetet!!! Ami hajtást itt láttam kevés sporteseményen lehet tapasztalni!

 A mi fiaink határozottan kezdték a meccset aminek meg is lett az eredménye egy viszonylag gyors vezetés megszerzésében. Aztán a védelem hozta a kötelezőt. Végül egy szó mint száz sikerült 2 TD-vel vezetni.

Viszont itt le is ültünk. A Miskolc védelme nagyon jól muzsikált, nem tudtunk egy épkézláb támadást összehozni. A másik oldalhoz viszont hozzátartozik az is, hogy a mi védelmünk sem volt éppen piskóta. Többször is előfordult, hogy a vendégeket 10 yardon belül állították meg.

 Aztán nagy nehezen eljött az utolsó negyed 18:6-os vezetéssel és akkor már kezdtem azt érezni, hogy meglesz! Erre tessék! Csinál az Acélos csapat egy TD-t és máris csak 6 pont a különbség. Na itt, ezen a ponton egy kicsit beszaporázta a szívverésem! De aztán eljött az utolsó támadás az utolsó futás, és az utolsó sípszó! Ekkor éreztem olyat mint amikor a fuldoklónak a feje víz fölé kerül. Végre megnyugodhattam...

 Viszont attól egy kicsit összeszorult a szívem amikor láttam a miskolci fiatalokat magukba roskadni! Semmi okuk nem volt az elkeseredésre! Mint utóbb megtudtam, a számomra rendkívül szimpatikus anyuka-kórustól, a csapat nagy része idén kezdte a focit, és jóformán azt sem tudták, hogy mit kell csinálniuk. Ehhez képest tényleg remekül teljesítettek és minden elismerést megérdemelnek, hisz az egész magyar utánpótlás mezőnyben nem volt olyan csapat aki 40 pont alatt megúszta volna ellenünk. Ők meg 20 pontot sem engedtek. A másik ilyen fegyvertény, hogy 11 fős fociban csak ők tudtak ellenünk pontot csinálni!

 Azt hiszem ez egy olyan meccs volt ahol igazándiból két győztest láthattunk, de a nyertesek  a nézők voltak, mert ilyen remek mérkőzést nem sokat lehet látni magyar pályán.

írta: Pázmándi István